„Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Nem mondom azt, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj Rám, ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.”
 Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”
"Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!"
„A halál nagyban különbözik a válástól, mivel a korán
elhunyt hitvest az ember hajlamos az egekig magasztalni. Akit a halál elragad tőlünk, annak könnyen elfelejtjük minden hibáját.
Ám a válás után épp ellenkezőleg : az ember már csak egykori élettársa negatívumaira emlékszik vissza.”
„A tudata egyedül úgy volt képes elviselni a szenvedést, ha kikapcsolta az érzéseit, így a nő minden érzelmét elveszítette.”
„Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”
„Egyszer egy napon, megfogod kérdezni tőlem, mi fontosabb nekem, te, vagy az életem? Azt fogom válaszolni, hogy az életem! És te elfogsz menni tőlem anélkül, hogy tudnád, hogy te vagy az életem!”
„Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.”
"...nem vagy már közel és
nem vagy még távol,
még minden bennünk van
csak a jelen vádol..."
„Rohansz az elérhetetlen végtelen felé, s ebben az őrületben olyan jónak és
szépnek látlak,
Milyen nem voltál s tán nem is leszel soha.”
„Amikor megszakad a szív, tisztán hallható egy halk, pattanó hang, nagyon lágy és nagyon finom, mint a farost roppanása.”
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttük két pár láb nyoma a parti homokban ahogy Ő mindig ott járt énvelem De ahogy az út végén visszanéztem imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz "amikor életed kezedbe tettem s követődnek szegődtem Mesterem azt ígérted soha nem hagysz el engem minden nap ott leszel velem. S most visszanézve legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen elhagytál a legnagyobb ínségben? Az ÚR kézen fogott és szemembe nézett: "Gyermekem, soha nem hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordozatlak!"
"Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj."
"Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot,
többé már szivárványt sem láthatok.
Nélkülük még valahogy megvagyok,
De tudom, hogy nélküled én meghalok."
"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjaink többé nem számolni..."
"Amíg nem szerettél senkit e világon,
Szabad voltál, mint madár az ágon.
De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rádveti,
Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni!
Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod,
Feléje fog szállni minden sóhajod.
Bárhogy is szereted, nem fogod őt bírni,
Ha őszíntén szerettél, megtanulsz sírni.
Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret,
Szíve érted lángol és reszket,
Akkor meglátod őt mással sugdolózni,
Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni.
Szíved ilyenkor marják az érzések,
Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek.
Bár csalódtál benne nem fogod feledni,
Ha őszíntén szerettél, megtanulsz szenvedni."
"Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!..."
„Tudom, hogy ez az élet, noha szerelemmé nem érlelődött, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy a virág, mely hajnalban fonnyad el, a patak, mely a sivatagba tévedve elenyészik, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy minden, amit elodáztunk, amit az élet lassúsággal megterhelten vonszol maga után, nem veszett el teljesen. Tudom, hogy valósulatlan álmaim és zendületlen dalaim lantod valamelyik húrján rezegnek és nem vesztek el teljesen!”
"Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán,
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám!
Hogyha majd egészen távol jársz, ha szíved máshoz húz is tán,
Kérlek ne feledj el végleg, gondolj néha rám!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
