Úgy érzem szeretem,
De tévedek, csak ezt hiszem.
Úgy érzem nélküle élni nem lehet,
Pedig lehet, csak nem merek...
Mert beképzelem, hogy vele vagyok valami,
Közben nélküle tudok csak igazán élni!
De akkor miért száll minden gondolatom hozzá?
Miért vele álmodom át az éjszakám?
Miért Ő jut mindenkiről eszembe?
Talán mégis Ő kell nekem?
Nem tudom, oly nehéz ez,
Oly kevés ember tudja mindezt.
Ha elmondanám, az lenne a baj,
De ha nem, esélyt sem adtam magamnak.
Pedig esély az mindig van,
Mindenhol, akár már holtan.
Jó lenne felébredni, mindent tisztán látni,
S megtanulni nélküle álmodni.
|